Eljött a búcsútáncest is. Délután még gyorsan kiszidoloztam Csaba ajándékát, a gravírozott névjegykártyatartót és aláírtam a köszönőkártyát. Persze hármat el is rontottam azonnal. Mikor fél 8 körül megérkeztünk Péterrel, még alig voltak. Elkezdtem a stresszelést, hogy vajon ki tudom-e osztani majd titokban a kártyákat. Szerettem volna hogy Csabának tényleg meglepetés legyen. Mire fél kilenc körül Margaríta megérkezett már elég jól álltam a kiosztásban és a pénz beszedésével is, de ez azzal járt, hogy össze-vissza kellett rohangálnom, hogy mindenki megkapja és alá tudja írni. Ráadásul Laci felhívott, hogy ő hozza a tortát, de menjek le az épület elé mert fogalma sincs, hogy jó helyen jár-e, és hogy gondoskodjak annak elrejtéséről. Végülis sikerült becsempésznünk a tortát és a büfésnéninél biztonságba is helyeznünk. Táncközben aranyos jelenetet láttam, mert Csaba Andrása (akivel nekem is sikerült táncolnom és leszúrnom, hogy elveszi tőlünk Csabát :-) ) felkapta Macsot és 5-6 kört forgatta a levegőben mint a kisgyereket, miközben együtt nevettek. :-)
Végül eljött az átadás pillanata. Margaríta mondott egy kis beszédet az ő számomra kedves akcentusában, aztán Csaba ügyetlenül babrált a díszdobozzal és a névjegykártyatartóval. Átadták a tortát, meghatódva megköszönt mindent. Gyorsan elsőként odamentem hozzá átadni a kártyát, hogy elindítsam a folyamatot, ami aztán be is indult. (Némileg zavart, hogy ekkor azok is kértek kártyát, akik most nem is jártak hozzá, és nem is szálltak be az ajándékba, de azt gondoltam, hogy legyünk nagyvonalúak.)
Számomra legmeghatóbb a táncest vége volt, mikor megtapsoltuk Csabát és végül ütemes vastapsban állt percekig közöttünk. Ezért a pillanatért érdemes volt ott lennem.
Az öltözködés után aztán Macsnál is eltört a mécses, amit a szokásosan ügyetlen módon kezeltem. (András leülhetsz, megint egyes!)
A táncest után még Krisztivel beültünk iszogatni és átbeszéltük a táncot, a csoportot, a jövőt. Mindketten elég bizonytalannak látjuk a továbbiakat. Kérdéses a csoport összetarthatósága, Margaríta elkötelezettsége a hobbiórák terén. Beszélgettünk még a karácsonyról és a szilveszterről, amikor megint sikerült beletenyerelnem valamibe és Krisztát is megríkatnom. (Már be is írtam magamnak Tanárnő!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése