Szerdán egészen szerencsés táncnapom volt. Először is pontosan érkeztem meg a standard órára, azaz nem veszítettem egyetlen percet sem. Másodszor kevesen voltak az órán, így volt hely a standard gyakorlására, nem kellett nagyon figyelnem, hogy kire lépek rá. A tömeg nagyon szokott irritálni, mert nem tudom a széles mozdulataimat véghezvinni, és utálok másokat még csak véletlenül is megütni. Harmadszor Macs széles mosollyal és jókedvvel fogadott, ill. kedélyesen viselte a standardes bénázásomat, meg csupa pozitívumot sugárzott felém. Ennek köszönhetően csak pianoban hisztériáztam a ballépéseimen. Negyedszer a latinon nagyon szépen rumbáztuk a sliding doors mindkét változatát, sőt még vezetni is megpróbáltam, bár mérsékelt sikerrel. Ötödször az utolsó gyakorlásoknál Csaba párcserét rendelt el és én végülis vele kerültem párba! (később kiderült, hogy Macs viszont annyira nem járt jól a párcserével :-( )
Epilógikusan hatodszor: beültünk Maccsal a WestBalkanba és egy jót beszélgettünk, ill. talán a 4 deci bor ellenére is normálisan tudtam fogalmazni! :-))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése